"... fél Európa rádiója figyelt a múlt héten Kurtág Györgynek a Saar-vidéki magyar zeneünnepen előadott műveire, közvetítvén e hangversenyt Londontól Szófiáig.
... A Duók hegedűse, Keller András és cimbalmosa, Vékony Ildikó oly természetes egyszerűséggel játszott, mintha Beethovent vagy Bartókot adott volna elő - egy emberöltő leforgása alatt előadóművészi anyanyelvvé vált Kurtág stílusa. A hangverseny megindítóan példázta, mint válik klasszikussá kortárs zenei alkotó."
(Breuer János: Kurtág Európája, 1997. július 23. Népszabadság)

"...Wieviel eindrucksvoller gerieten die "natur-belassenen" Beitrage dieser "moderne-luzerne"-Matinee, zwieschen Zimbal-"Splittern" mit der hochkonzentrierten Ildikó Vékony, den Duos op. 4 mit ihr und dem Geiger Hansheinz Schneeberger und den zauberhaften "Játékok" des Ehepaars Kurtág!"
(Ellen Kohlhaas, 2000. szeptember 5. Frankfurter Allgemeine Zeitung)

"... Lunghi e lunghi applausi al termine, anche alla bravissima solista ai cimbalom, Ildikó Vékony, che con sensibilitá e mistero ha tradotto i quattro movimenti di Scheggia per cimbalom solo."
(Carlo De Pirro, 2001. július 29. La Nuova Venezia)

"Superbe récital contemporain que ce bouquet d'oeuvres hongroises inconnues du grand public, interprétées avec raffinement et intelligent par Ildikó Vékony."
(Académie Charles Cros, Coups de coeur Musique Contemporaine 2002)

". Hálátlan feladata volt a koncert első felében Vékony Ildikónak is. Két zenekari darab között kellett eljátszania a Szálkák című kompozíciót. Mivel a zenekari darabokban is közreműködött, a színpad szélén, a nézőtér felöli bal oldalon helyezkedett el, s a közönség egy része nem is látta, vagy nem is tudhatta, hogy egy szólódarab előadása következik, miközben a színpadon maradt zenekari tagok hangszereiket ölben pihentetve várakoztak. Mivel a végtelenségig nem lehet várni arra, hogy a közönség elcsendesedjen, Vékony Ildikó (sokak meglepetésére) elkezdte a darabot. Ilyen előjelek után az ember nem vár csodát, s mégis: ahogy hangszerével egy testté, egy lélekké vált, az csak olyan szavakkal írható le, melyekkel magam csak a Fischer Annie-koncertekről szóló beszámolókban találkoztam. Vékony Ildikó kongenialitása vitathatatlan. Ahogy újrakomponálta az első két tételt, még nyugodtabban, még szellősebben, még nagyobb levegővételekkel, mint nem is olyan régen méltatott lemezfelvételén, az egyedülálló volt. Az utolsó tétel záró hangjai éterien oldódtak fel a semmiben, amihez társulva a hangszert ütővel simogató előadó látványa olyan kompakt minőséget hozott létre, melynek hangulatára évek múlva is emlékezni fogok."
(Molnár Szabolcs, 2002. október 31. Magyar Narancs)

"... the most roundly moving performance was that of Ildikó Vékony, who played Kurtág's Splinters - lonely, aching, four movement work, revised in 1973 for solo cimbalom - with astonishing ferocity and tenderness; pulling the sweetest coppery syllables from her watery, mysterious, dark-toned instrument."
(Anna Picard, 2003. május 4. Independent)

"... I've surprised myself by the number of times over the past few weeks that I've played this disc. The cimbalom sound never ceases to amaze and fascinate me, and Vékony's program and playing are rewarding and enriching."
(Grant Chu Covell, La Folia Online Music Review)

"... Játékát a cimbalom technikai lehetőségeit messze kitágító virtuozitás, a művek tökéletes szellemi birtoklása, az előadói alázat és az egyéni fantázia teljes egyensúlya jellemezte. Bár minden mű megszólalásáról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni, a Bach-tételek előadása alatt valósággal megállt a levegő a teremben. Úgy tűnt, mintha az artikuláció, a retorika, a dinamika és tempók kérdésében Vékony Ildikó mindent tudna a barokk zene előadásmódjáról, de ezt a tudást olyan magától értetődő természetességgel viszi át játékába, hogy a hallgatónak eszébe sem jut a historikus hűségről gondolkodni. Mint ahogyan arról sem, lehet-e egyáltalán cimbalmon játszani Bach hegedűre komponált műveit, hiszen a válasz egyértelmű. A Fúgában meggyőződhettünk róla, hogy a hangszer a bonyolult polifon szólamszövésre is alkalmas, igaz, a plasztikus szólamvezetéshez és az áttetsző hangzáshoz nem mindennapi technikai ügyesség kell. Ami pedig a Vékony Ildikó Bach-játékában rejlő szellemi energiákat illeti: produkciója a legnagyobb hegedűsök felvételeivel is felvette a versenyt."
(Szitha Tünde, 2007. július, Muzsika)

"... Vékony Ildikó lemeze, ha akarom, már-már végletes absztraháció, a testetlen, a dologiasságtól fosztott hangok szigorú rendje, a darabok közt két, a végtelenbe sűrűsödő kortárs darabbal: Jeney Zoltán "nehéz nyelvű" búcsújával (Farewell to Ligeti) és Kondor Ádám vájt füleket is igénybe vevő Hand ball paper című kompozíciójával. A cimbalom portréja, mondanánk, egy ősi, büszke hangszeré, de ahogy Bach (és Carl Philipp Emanuel Bach) zenéje- mely oly magától értetődő természetességgel szólal meg cimbalmon, mintha más szerkezeten sosem játszották volna- eloldódik minden történeti hitelességre igényt formáló anyagiasságtól, ugyanígy eloldódik a jelen cimbalomtól is. A meredt csendbe hasító, kérlelhetetlen, csupasz és társtalan hangok ezek még akkor is, ha egy légkalapács kínzóan evilági zajával mérkőznek. És micsoda szabadságot, kényes intimitást szül kiiktatni a bonyolult mechanikát az emberi kéz a kalapács és a húrok közül."
(Balázs Miklós, 2007. augusztus, www.momus.hu - komolyzene az interneten)